Rakovszky Zsuzsa: Este

Mi kint fehér vörösként
üt át a rozsdabarnán
árnyékszínház a függöny
foszfortócsák a karfán
A szőnyegen mohos fény
szorosra szőtt a párnán
Csak az üveg jeges-kék
szilánkos ellenállás
Égő háromszöget rács-
árny szabdal sok trapézra
Világló könyvgerincek
Fakul a rút tapéta
Szobámat két egyenlő
árny-félre híg parázsfal
metszi Sötét fotelből
mártom belé a lábam
kigyullad visszarántom
kihuny Motoz a keskeny
áramló kéz az ágyon
szánkázik hűlt helyünkön
Kiformálja redőkből
ott-nyujtóztunk reliefjét
besüppedt délelőttből
kibontott tárgyi emlék
ott árnyék combjaim még
szorítják árny csipődet