RSS

Rab Zsuzsa: Iszalag

07 okt

Szerelmed fojtó iszalagját,
szíjas, keserű karját
szaggasd le végre szívedről.
Légy magadé.

Megadtad magad kegyelemre
felemás szerelemre.
Kegyelmet vársz szorongva?
Csak ennyit érsz?

Néz rád a másik, néz, de nem lát.
Ölel, ölel. De megvált?
Meglódult négy falad közt
állj meg magad.

Így lehetsz jobb mindenki máshoz.
Ne lökődj már te társhoz.
Tudd: annyit érsz, amennyit
magadban érsz.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Rab Zsuzsa, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: