Emlékezetből
Gyönyörködöm a kerti bálban,
Hogy tavaszjelmezt öltenek a fák,
Tudom, hogy télfelejtő tarka tánc van
S konfettiként hull a barackvirág.
Emlékezetből
Közlekedem a régi házban,
Széktől székig nekem a zodiákus,
Párnáim, szőnyegeim közt hazátlan,
Egy kő az űrben, mégis csupa lágy hús.
Emlékezetből
Gyönyörködöm benned is, kedvesem,
Arcod két éve már nem láthatom,
Csupán tapogatva közlekedem
Mediterrán domborlataidon.
Emlékezetből
Érintem, kezdő zongoristaként,
A tárgyak csengő billentyűzetét,
Kezd hangokat hallatni a homály,
Míg tanulom a tapintás-zenét.
Emlékezetből,
Amikor éjsötétre vált az este,
Derengve jön, és szebb, mint valaha,
Anyám régen szétfoszlott földi teste,
S betakar emlőjének illata.
... 