Hol itt, hol ott
elhagyottan,
magam alatt
sokszor voltam
egyke.
Hol itt, hol ott
vertem tanyát,
míg vitt, bontott
bennem hazát
a sors.
Hol itt, hol ott
haragudtam.
Lerítt rólam
gorombultan
a mersz.
Hol itt, hol ott
valaki bennem
egy dalt dalolt
röpke merszem
ha volt.
Hol itt, hol ott
átgondoltan
szított, sodrott
ha rád gondoltam
a vágy.
Hol itt, hol ott
szerettem nőt,
ki hitt, rontott.
Nevettem őt,
ha sírt.
Hol itt, hol ott
gyötört a félsz
lennék egész,
hitehagyott
kétség.
Hol itt, hol ott
álmodtam már
mennyországot.
Magába zár
ki vár.
... 