(nyári kert)
A gyermek szeméről az álom
bevonja színes fátylait.
Nem is lehet rossz napja annak,
akit hajnali fény vidít.
A takaró öleléséből
anyja karjába siklik át,
majd onnan lesi ébredezve
a megszokott és új szobát.
Tiszta, hideg víz jut a szemnek,
és felfrissül a kicsi kéz.
Mint kakaó vegyül a tejhez,
cukor, édes a létezés.
Csipkés tányéron sorakoznak
a vajaskenyér katonák.
Egy tábornok, kit anya biztat,
könnyen megnyeri a csatát.
Ugrani kell már és szaladni.
Odakinn egy rigó kiált.
S a mólóban a kerti tónál
gyülekeznek a vadkacsák
(téli angyalok)
Hóangyalt játszik a kertben a gyermek.
Feje angyalfej lesz a hóban,
karja, lába mozdulása
angyal szoknyája, angyal szárnya.
Sokasodik a délutáni ház körül
a szikrázó angyalsereg, míg sötétkékre,
majd lilára vált az ég a kert fölött,
amíg a kémény füstölög.
Ablak üvegén jégvirágok
vigyázzák majd a gyermekálmot,
csendbe merített téli kertre
bámulnak le a csillagok –
s visszanéznek az angyalok.
(a jó király)
Tudom, hogy egyszer létezett
ez a jó király, kit szeretet
vezérelt, minden ünnepet
megtartott, mégis szétesett
a birodalma. Nem hadúr,
volt a felség, nem despota,
de épült neki olyan út,
a vége mély volt mint a kút.
Eltűnt szolga és hadsereg,
dínomdánom, zenebona.
Csipkés porcelánpalota
tükörképét a délibáb
lengeti most is utazók
ámítására, nincs ma már,
elporladt gyümölcs és kanál,
visszacseng zene és a csók.
Nagyon rég volt ez úgy hiszem
semmi térkép kevés adat
legenda csak mi fennmaradt
s a kósza árnyak a vízen
... 