A hallgatásban virágok nyílnak
s fanyar, erős az illatuk –
a hallgatásban gyöngeség lapul,
de oly sunyin
hogy már erőnek látszik –
a hallgatásban eljutsz önmagadhoz,
új naprendszerek, csillagok közé,
de mihaszna, hogyha fényüket
nem oszthatod meg senkivel –
a hallgatásban védelem van,
de önmagadtól mégsem véd meg:
mert a hallgatásban legkegyetlenebb
a görcsös kiáltozás, amikor
homlokod csont-sötétjén megdermedt szavak
levegőért rimánkodnak.