Mesterházi Mónika: Fehér

Tegnap mostam meg,
ma olyan a hajam,
mint egy paróka
vagy egy kitömött állat
szőre. Vagy az ujjam
tapint már szárazon,
és a szemem lát
mindent egy árnyalattal
fakóbbnak, fehérebbnek,
mint majd hályogon át.
Bukdácsolok a tárgyak
közönyös tömegében,
és semmit nem találok.
Mint előrehozott,
tehetetlen öregség,
önkéntes szükségállapot,
a lakásfelújítás.