Itten egy óra állt,
alatta álltam én;
akkor még óra volt,
ma már csak költemény.
Vártam egy leányra,
eljön, azt ígérte.
Vártam rá hiába,
elindultam végre.
De ekkor hirtelen
itt termett ő mégis,
vidámabb lett az ég,
vidám lettem én is.
Az a leány meghalt,
nem emlékszik erre.
E régi délutánt
azért írtam versbe:
mert meghalok egyszer
s ő sincs itt, az óra,
nem mutat öt órát
csüggedt mutatója,
nem mutat hat órát,
vidám mutatója:
őrizze emlékét
e vers olvasója.
... 