Györe Imre: Pillanat

Fűszál volt ajkai közt,
elejtette, azóta
hullok a föld felé
s nem érek le a porba,
vagy rétre, hol a fáradt
füvek közt elfeküdnék
és kiverné a számat
tenger-verejték sója,
naponta tízszer bánat
öröm egyszer se. Hányan
vagyunk eképp? Erőtlen
hangunk szálldos a nyárban,
külön, nem összenőtten,
ki hallja meg és mit hall,
s amit hall, honnan tudja,
valaha mit jelentett?