Libben a szoknyám, lobban az erdő,
szerelem levele nyomomban pergő.
Lobban az erdő, libben a lábam,
szerelmes Isten! Kikkel is háltam!
Kiknek a keze moccant utánam,
verje az Isten, verje a bánat!
Hány öklelt szelíddé, s alázta vállam,
csókoltak égettre fűtetlen ágyban!
Kiknek a szava béklyózta lábam,
verje az Isten, verje a bánat!
Hány hamis csókkal zúzták be számat,
S hol van csak egy is, hűteni lázat?
Kiknek a vére véremből áradt,
verje az Isten, verje a bánat.
... 