Bocsásd meg, ha bántottalak,
sokszor sárba rántottalak,
voltam hozzád, mint a dúvad,
abban csörtet, mibe búhat.
Csillag ballag át a réten,
szárnyát húzó vereségem,
mezítláb lépdel a havon,
bekönyörög ablakodon.
Alkonyodik, besötétül,
a madár párja mellé ül,
melléd dőlök, avas fejfa,
sírdogálsz, virrasztó gyertya.
Lelkem nehéz zsíros bunda.
Kívül hordom, kifordítva,
befelé akkor fordítom,
mikor magam elordítom.
... 