RSS

Oláh András: akartalak

„tüzet szeretnék rakni csontjaidban”
(Kiss Judit Ágnes)

kegyetlen fikció voltál már akkor is
amikor katalógusomba fölvettelek
azóta sokszor osontunk végig a
gyilkos vitákkal telepített aknamezőkön…

ha új életre kelnék már nem szeretnélek
olyan szemérmetlenül csak bámulnálak
hogy fájjon… és amikor minden segélyhívó
foglalt: álmodnék neked valami szennyeset

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Oláh András, Versek

 

Oláh András: különös koreográfia

benned vacogtam hideglelős lázban
hiába öleltél – belülről is fáztam –

hűtlen voltál hozzám lettél világ rongya
– a tolakodó csönd alkunkat megrontja –

bevetésről jöttél – bérgyilkosom voltál –
tested sívó homok a szemembe por száll

de mégis tenyeredbe tévedtem megint
s egy elavult koreográfia szerint

magamat tested legmélyére ástam
s álmoddá lettem egy részeg ájulásban

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Oláh András, Versek

 

Oláh András: tükröd vagyok

mint albumban a képek
belém ragasztva élsz
s ha szétgurulnak szememből az álmok
téged vizsgállak: az alig halványuló szarkalábakat
s tovább a csalások völgyét
ilyenkor jó lenne telefecsegni a csöndet
de mellőlünk nem tágít a múlt:
kergén magaménak hittelek
ám a szemed mozdulatlan és üres
mint amikor hosszú áramszünet után
a hajnal egy madárhangban fölébred

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Oláh András, Versek

 

Oláh András: ami nem te vagy

nyitott szemmel heversz
az álomtalan éjszakában
bosszant a percmutató hetyke kevélysége
megkísérled kijátszani az emlékeket
próbálsz görcsösen másra figyelni
valami semlegesre
panaszod sápadt bőrödre van írva
torkomat harapja átszűrődő mosolyod
szememre kiül a pára s a félelem
– innen már nincs hova továbblépni:
itt már nincsenek lehajtósávok
menekülési útvonalak
mint emlékeid perselyében
amikor még figyeltek a hatóságok
(…amikor még figyeltek rád egyáltalán…)
sámándobok szólnak
ütemre rezdülnek a falak
az ágyadhoz rögzített tasakban
az ürülék kondenzcsíkjai
strukturálják át az időt és teret…
Isten tett ma egy utolsó ajánlatot
innentől már minden érthető:
a kikapcsolt monitor
a derékba tört mozdulat
a gyáván billenő ajtókilincs
– és a test ami nem te vagy

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Oláh András, Versek

 

Oláh András: minden éjjel

minden éjjel új álomba vezetsz
de az ébredések megsemmisítenek
s a falhoz húzódva már csak
egyenletes szuszogásomat birtokolhatod
ám egyszer mindenkit kifosztanak
mint az „adj király katonát”-játékban
s egyszer minden katona halott lesz
és eljön az idő amikor már nem firtatod az emlékeimet
csak féltékeny csomagmegőrzőm maradsz

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Oláh András, Versek

 

Szécsi Margit: Sláger

Ebben az éjben
ebben a szerelem-szagú szélben
bujkál a rontás
s a szívverés is: világomlás.

Villanydúcok havas galambjai
porcelán-párok
világok törtek le rólunk
s ránktelepedtek világok

ebben az éjben
ebben a szerelem-szagu szélben
bujkál a rontás
s a szívverés is: világomlás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Szécsi Margit, Versek

 

Lázár Bence András: Anya keringése

Az anyatej fehér, mint a vízkő.
Igazából átlátszó is, mint szemedben
a csarnokvíz. Visszaüt. Mármint
tükröződik a fény.

És ez a fény én vagyok. Ez a visszavert
fény. A te csarnokvizedben látom,
ahogy a kezét emeli, integet, csókot
ad egy ember. Ez én vagyok.

Bennem meg anya is. Mert az ő tejéből
lettem, amikor még úgy kellett, mint most
a szorításod, mint a csarnokvíz a szemedben,
amiben visszaversz. Azt is tudom, hogy ez nem
kopik el, mint a vízkő, nem oldódik.
Ez megmarad. Itt van a kéz emelésében,
az integetésben, a csókban, itt van a véráramban.

Anya ott folyik. Anya ott folyik át a szíven,
egészen a csarnokvízig, amiben tükröződsz.
Anyával jóban vagytok, azt hiszem.
A csarnokvízben találkoztok.

De anya tudja, hogy ez most már rólunk szól.
Nem róla, ő csak kering ott a véráramban,
átfolyik, meg eljut, ahova kell.
De tudja, hogy neki ennyi maradt,
meg az, hogy felhívom néha.

De ezzel megelégszik. Mert tudja, hogy
nem kopik el, mint a vízkő, nem oldja fel semmi sem.
Visszaüt. Mint a fény, ami te vagy, ahogy megtörsz
a szememben és a csarnokvízben találkoztok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Lázár Bence András, Versek