RSS

Mándy Stefánia kategória bejegyzései

Mándy Stefánia: pillanat

egy pillanatra láttalak feszítve
általcikázni a sekély időn
egy pillantás hasított át süvítve
szédítőn
tudtam hogy élek élsz
és sorsot táncolsz
és sorsot cserélsz
tudtam hogy látlak hogy te én vagyok
tudtam a bolygót melyen átragyog
a szíved szívem kettős életünk
tudtam hogy elmész mentél véletűnt
a görbe tőrökből font holdmosoly
tudtam hogy elment s itt van valahol
tudtam hogy itt vagy holtomig maradsz
s ha elrepülsz is végül elragadsz
sasmennyed-poklod ismerős nekem
tudtam hogy nem volt életem
tekívüled
te vagy a végső értelem
józan önkívület
s ha úgy is van hogy földből vétetem
te vagy a föld is mind a négy elem
belőled szőve táncolok feléd
felittad létem minden fényjelét
sötétben bolygok arcaim eloltva
úgy emlékszem még áthunyva beléd
úgy emlékszem magamra még
mint egy boldog halottra

 
Hozzászólás

Szerző: be 25/04/2011 hüvelyk Mándy Stefánia, Versek

 

Mándy Stefánia: a semmi nincs

a semmi nincs
helyette itt a van
egy muzsikátlan üres pillanat
alvatlan óra színhalál
hogy nem látni a fal ha véget ér
mögötte kert van-e vagy egy
pokolnyi tér?

fonák kérdésre válasz nem terem
ki tudhatja hány vég a végtelen?
a számnak szám már rég nem válaszol
társak halálán mérni az időt
az önmagunknak írott rekviem előtt
bizarr talány mikorra hangzik el
nem ember dolga amíg süt a nap
csak fecske fenn és sok harangvirág
églakta tornyok hangszínorgonák
közt rejtőzz tovább váratlan pillanat

 
Hozzászólás

Szerző: be 10/07/2010 hüvelyk Mándy Stefánia, Versek