RSS

Gál Ferenc kategória bejegyzései

Gál Ferenc: Hölgykoszorú

Nekem jöhetnek az égen talált
lyukakkal meg a legfrissebb
szerelmi szállal. Csócsálhatják
borukat kóstolópohárból,
kacsintva, hogy urunk
a művészet barátja.
Már nem is legyintek.
Csak ülök, mint akit a víz
teljesen kiszívott. Beérem
a könnyű szédüléssel,
melyen át a serlegek és tálak
fölött felragyogó zsíros
arcoknak is megvan a varázsa.
Kísérőjelenség nélkül megtörik,
ahogy két falat között kérdeznek
a vége felé begyorsuló hétről.
Tegnap ilyenkor, tagolom,
meleg tengeren hajóztam,
hajnal óta pedig fűtök.
Ettől elábrándoznak.
Látni, ahogy törékeny fejükben
valami hasonló után kutatnak
a nyitótáncig, amikor lazíthatok
és megnézhetem őket deréktól lefelé is.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Gál Ferenc, Versek

 

Gál Ferenc: Mellékszereplő

A társzekéren hozott szajha
méhe régen kiszikkadt,
nem tapogat utána
már a gondolat sem.
Csupán a kádba leleményes
szerkezettel pumpált levegő
emelgeti a sokat próbált testet,
ami olykor himnuszokat termel.
Majd szolgák közelednek
a tapéta nyomatát idézve,
hogy ledörgöljék, a prémre állítva,
amely urunktól ajándék.
A havas jelenetet, ahogy elejti
pajzs alakú tisztáson az állatot,
számos táblaképen látni.
A központi műhelyben
komponált kíséret aranyozása
a klánok térnyerését jelzi.
Hátterükben minden esetben ott ragyog
elefántcsont színekben a város.
Tornyai közt az arányos és díszítetlen
épület, amelynek ablakában
a kánon művésze ünnepi ruhában,
itt éppen kifejlett őz fejével láttat,
szemtől szembe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Gál Ferenc, Versek

 

Gál Ferenc: Ódák és más tagadások

Tudnék mesélni. Csak nem izgat már,
hogy a vízválasztó felénk eső
oldalán a puttók girhesebbek.
Hogy az élet tovaterjed a földben,
a lábon elhalt fák benépesülnek,
és a máj az önmagát emésztő
napkorongnál is fehérebb.
Mostantól találgassa más,
hogy a konyha ajtajában milyen
szavakat hallottam szerelemiszapnak.
Hogy a kuporgó állatkák közül
az ünnep következő délutánján
melyikben lett töltelék a másik,
és a szemek, amelyek egyáltalán még
követnek, akkor most kizárásos alapon
emberi vagy állati ragaszkodásra példák.

*

Nem kondoleálok. Csak érdekel,
hogy ha jelekké alakítva egy másik
rendszerben találkozunk, majd miről
ismerem fel. Ha térdét felhúzva
elalszik, amikor mesémet még
ki sem találom, csak betakarjam,
vagy mellé is feküdjek? Ahogy
végre felébred, és látja rajtam,
hogy egymást folytató útjaim
megint légoszlopok közt vezetnek,
tapintatosan jelzi-e, hogy elkísérne?
Indulás előtt kicsit zavarban
még rákérdez, hogy nekem mióta
van itt tetoválás, vagy egyszerűen
csak beütik, hogy enter?

*

Ezeknek sosem elég az angyalok
karából lógó orral távozókból.
A sápadt hősből, akit régi nevén
szólítanak meg az új csehóban,
és három érintésből megjegyez
magának egyet. Az éjszakai adásban
még ígérik, hogy diónyi madárfaj
utolsó hímje is dalol majd,
magnóra váltok. Járok egyet
a sehogy sem táguló lakásban,
és a délutáni dolgot levezetem
abból, hogy a folyónak erre
a partjára születtem. Hallom,
hogy forgolódsz, az ágy felé
kerülök, közben lecsavarom a hangot.
Leülök a kényelmetlen székre,
nézem, hogy milyen az, amikor álmodsz,
és mindjárt mondom is magamnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 25/04/2011 hüvelyk Gál Ferenc, Versek

 

Gál Ferenc: Dúdoló

Most pedig emlékezzünk.
A meghitt beszélgetésekre
éti lámpazsírra meg cukorra várva.
Hogy mekkorát lehetett aludni
a fénytől szennyezetlen övezetben,
mikor az utak a semmibe vezettek,
nem is harangoztak folyton,
a kísértéstől pedig körkörös
védelemmel óvtak.
Az élet sója volt, vallják egyesek
a felénk szokásos fanatizmussal,
ahogy ünnepi díszeink alatt
beszédes formációkban vonultunk.
Mások bizonytalanabbak.
Úgy érezték, idézik, mintha a föld
alatti vizek valami olyat is kiszívtak
volna belőlünk, amit nem szokásuk.
És hogy ezt, a nem tudni pontosan mit,
nem pótolta házi koszt vagy ivászat,
és e tekintetben a rengeteg alvás is
hiábavaló volt.
Elméletek, persze, ahogy ez szokás
ilyenkor, naponta akadnak.
Rendhagyóbb talán, hogy mese is
született már rólunk, ami azzal indul,
hogy itt is minden kővé dermedt egykor.
Gyermekeknek kissé száraz vége
pedig úgy szól: bármit mondjunk is
az összetolt vagy széthuzigált asztaloknál,
mai napig rettegünk a varázslatot
megtörő szavaktól és a szerkezettől,
amit nem lehet csak úgy elásni
a hordók mellé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 25/04/2011 hüvelyk Gál Ferenc, Versek

 

Gál Ferenc: Levél

Jobb, ha a könyveid és gondolatok
nélkül érkezel. Itt más a szél,
a hullámok sodorta fényben még
a gyűrű is zavar matt vésetével.
A lomb árnyékában beszélgetéseink
a csöndön át vezetnek hallgatásig,
felismered a téma vázlatát az első
alkalommal hallgatott nyitányban.
Ha még ennél is lassúbb délutánra vágysz,
a sétával az állomás felé kerülsz,
nézed, a kártyaasztalon az ujjak
zsíros pénzt, lapot cserélnek. Arról,
hogy esténként a szilvafák avagy
elforgó csillagkép alatt ülünk, nem írok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 10/07/2010 hüvelyk Gál Ferenc, Versek