RSS

Vörös István: Álomadósság

04 jan

Az öregedés istene
ott járt az arcodon, barátom,
de meghízni még nem zene,
ütemét sehogy se találom.
Az öregedés istene
nem isten, ha belegondolsz.
Szakács, hengerget prézlibe,
és akad hozzád zsemlegombóc.
De meghízni még nem zene,
bár szebb az éhség dallamánál.
Az öregedés istene
mint ezüst villa, rajtad átjár.
Szakács, hengerget prézlibe,
de kinél van a kés, a villa?
Az öregedés istene
a lisztet épp hajadra fújja.
Az öregedés istene
maga is megöregszik egyszer,
már senki se beszél vele.
ő maga is csak éhes ember.
Lerágott csontot rág, ha van,
téged; rákap egy fiatalra,
az öregedés homloka
fehér, a haja csokibarna.
Az öregedés istene
csak munka közben hord parókát,
ha van kis szabad ideje
lerója az álomadóját.
Az öregedés istene
álomadó, álomadósság.
Miért kacag a fél szeme,
a kedvéből úgyis levonják.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Vörös István, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: