RSS

Vári Fábián László: Végül

04 jan

Egyik fejem babám ölében,
másik egy török kopja hegyén.
Esztergom alatt jó négyszáz éve
egyszer már elestem én.

Buta beszéd, csak nyelvem porzik,
csak a hasadó elme sikolt.
Hasadó hajnal, hasadó kárpit
kell a kutyának. Bezárhat a bolt.

Ha majd az ítélet lova táncol,
s felbúg a kürt takarodóra,
egymás ölébe buknak a tornyok,
s az ember arccal a hóra.

Helyére kerül végül minden,
végül – tán nem lesz tűzözön.
Végül egy öngyilkos függőcinke
megürült házába költözöm.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Vári Fábián László, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: