RSS

Szita Szilvia: Vendégek

04 jan

Utolsó este együtt vacsoráztunk.
Barna rizst, spenótot és halat.
A hazaútjukat tervezték:
ujjukkal követték a vonalat

egy térképen, ahol nem voltak többé
már, csupán jelképes határok.
Mit mondjak még? Fehérbort ittunk,
édeset, lassan jött az alkony, nyár volt.

Ismertem az összes országot, ahol
az autó másnap áthaladt.
Nem szóltam. Vidékek vonultak el
kimondatlanul a tenyerük alatt.

Az összes országnak összes nyelvét is
ismertem, bár nem volt sok haszna…
Fújt a szél, cibálta a függönyt.
Brigitte-tel kimentünk a teraszra.

A ládák mellé guggolt, mutatta, hol
vágjam le az elnyílt virágot.
Azt hittem, mindezt magamtól is
tudom. Indáink metszik a világot.

Mikor levittük a csomagokat, már
vörös fénnyel lobbant a hajnal.
A kocsi zsúfolásig megtelt,
álltunk a lépcsőn, összeborzolt hajjal.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Szita Szilvia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: