RSS

Szita Szilvia: Turistáknak

04 jan

A piros útjelzőt kövesd, a réten át.
Gyümölcsökhöz ne nyúlj, termésből ne szakíts.
A nyár derekáig ér olykor itt a fű,
lába alatt olykor megroppan a kavics.

Ez az a hely, ahol a vízimadarak
fészkelnek. Ha leülsz mellém, te is látod…
Miért lett olyan fontos, hogy megmutassam
ezt a mozdulatlan, tóparti világot?

Tudom, persze, miért. A tavaly ősz miatt.
Emlékszel még? Nem értettük, mit hadart.
Akkor találtam ezt a tavat, pirkadat
volt, a szél hajszolta, kergette az avart.

Nyirkos szőnyeget font tépett levelekből,
és színeit rányomta minden mondatra.
A nap aranyfénybe vonja most a nádast.
A félelem is csak fogad a holnapra.

Gyógyszert kellett szednem, annyira rettegtem.
Már hajnalban utcára hajtott a pánik,
hogy nagybeteg vagyok és meghalok hamar.
Hogy a testünk sem az, mint aminek látszik.

Beszéltél hozzám. Ha kellett, egyfolytában.
Csak ide nem jöttél ki egyszer sem elém.
Ez már egy más tó – de azért felismerem.
Nézd, szárnyát próbálgatja épp egy szürke gém.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Szita Szilvia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: