RSS

Szita Szilvia: Terasz, éjszaka

04 jan

A zöld pokrócot teríted magadra,
és úgy méred az időt, hogy körbe-körbe jársz.
Érjen össze végre virrasztás
az ébredéssel, arra vársz.

Lábad alatt billegnek a korhadt
falapok. A távolban toronyóra.
Az utcán csend. Lenézel.
Villog egy autó vörös riasztója.

Mit is akartál? Volt valami…
A repkény – be akartad vele futtatni a falat.
Aztán mégsem került rá sor.
Minek sietnél? Megvár a feladat.

Ez az, gondolj az elvégzendőre,
vedd számba, amit lehet:
hogy át kell festeni a padot,
vagy hogy hány levelet

hozott a zsálya, mióta átültetted…
Motozol, arrébb teszel egy széket.
Próbálj meg nem félni.
Jár a levegő. Érzed?

Meg-megzörren a virágföldes zacskó.
Fürkészed a sötétben a fákat.
Látni akarsz, mindenáron. Erőlködsz,
hogy a szemed belefárad.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Szita Szilvia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: