RSS

Oláh Gábor: Ülök magamban

04 jan

Kis hajlékomban üldögélek,
szakállam a küszöbre nő.
Ott ballag el az ablakom alatt,
s be-bekiált a vén Idő.

Ott suhan el az ablakom alatt
árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
virágok bomlanak a fákon.

Én nem tudom, mért zokog úgy,
hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állnak meg
s mért néznek úgy az emberek.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Oláh Gábor, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: