RSS

Nagy László: Vér és must

04 jan

Holdatlan vaspor-szürke ég,
must pezseg és az édes vér,
agyamra szesz fúj, fölkaplak,
levegőben a kis talpak.
Jaj, de gyönge a derekam,
nem bírlak tartani magasan,
elzuhanok,
elolvasztalak,
csillag vagyok.
Hátat fordít a kőfeszület,
csikorognak a szögletkövek,
meginog a lomb –
Félsz-e?
Én félek.
A lélek beleborzong.
Nem kérem én, hogy megbocsáss,
Jézus adja a bűnbocsánatot –
Ajakas virág, örvendezz,
én viselek bánatot.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Nagy László, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: