RSS

Miklya Zsolt: Terített asztal

04 jan

Kukán terít meg. Végre,
lelt kiadós ebédre.
Alul a foszlott nájlon.
Felül a koszlott égen
bár lord george bájron
szabadságszomja szörföl,
alant a mélyből egyre
maró gyomorsav tör föl
prédikálni a belső
emészthetetlen űrről,
mely mindent elnyel. Így hát
ki beszélne itt bűnről,
ítélet haragáról,
mikor zsírcseppek folynak
napszítta rőt szakállról,
mikor terítve asztal,
hisz égi áldás érte,
és a gyomor vigasztal,
talált zsíros kenyérre.
Mindennapira. Végre.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Miklya Zsolt, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: