RSS

Miklya Zsolt: Part és tükör

04 jan

Magas parton ülsz megint. Ha
csak lépésnyi magas is. Lépésnyi
esély. Rálátsz a vízre, amibe kétszer
nem. Most egyszer se, persze.
Mocskos a víz, s te fázol, de nem
a mocsoktól. Nem is a sodródó
nyáresőtől. Sodródhatnál te is.
Kis hajó jön, hullámot vet a partra.
A fűzek felisszák, merülnek vissza,
mit sem tudva tükörről. Te sem
hajolsz fölébe, nem hiszed, hogy
épp itt, alattad. Távolabb, ahol
fénykása lepi a felszínt, esetleg.

***

Nyomot nem hagysz a vízen.
Szemben, a száraz facsúcson
károgó varjak sem gondolnak
semmi nyomra. A partról hűlt
helyét nézed lassan húzó evezőknek,
ahol tegnap még erőlködtél,
sodrással szemben.
A fűzek alól egy vadréce húz ki,
csónaktestével könnyedén átúszik
a nyár tükrén, nyomot se hagyva.

***

Szigetcsúcs. Közel a part, ami
mindig elmozdul, árral, apadással.
Megnyúlnak a túlparti nyárak,
zöld orgonasípok, a vízen, feléd.
Megannyi inverz félmosoly, egy
tükörarcon, a felszín játékaként aláfestve
a hordalékot. Sziget vagy.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Miklya Zsolt, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: