RSS

Miklya Zsolt: “És ott a sok állat”

04 jan

Zilóta ahogy gubbaszt terráriuma alatt,
a teknőcök zátonyán, csurom víz, kiköpött
Jónás. Merő véletlen, hogy észreveszem.
S persze kézbe. Indul a gondviselés, üveg-
kajütbe vissza, ahol rágcsálótermészete gond
nélkül érvényesülhetne a faforgácsok között.
De ő berágott rég, kapar csak az üvegfenéken,
mi alatt lőn a tenger, minden könnycsepp len-
cséjén keresztül. Bár nem tudom, sír-e egy
törpehörcsög. Kapar, mindenesetre. Léket
szeretne, süllyedjen, legyen zátony, búvár-
harang, ékszerteknőcnek otthon a terrárium.
Aztán a falra vissza, megmászhatatlan, odúra
fel, Dávid hite a vérébe írva, veled a falon is át-
ugrom, Uram. És lőn a fal tetején sűrű szövetű
rács, akár a háló, és feltekinte Jónás, ó, Uram,
tudtam, hogy türelmed hosszú, de hogy idáig ér,
fene se gondolta volna. Kaparok mindhalálig.
A kisállat-kereskedő szavai jutnak eszembe
akkor: e faj jó esetben három évig is elél.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Miklya Zsolt, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: