RSS

Lázár Bence András: Az öröklés menete

04 jan

Anya kreol, így lettem én is az.
Kivettem részem az öröklésből.
Apának meg a kezét, a hangját is.
Ez így működik. Elemeztelek téged is.
Apádból több van, ezt nem hiszi senki.
Én tudom, ehhez az egyhez talán van érzékem is.

Meg az évszakokhoz.
Most a legrosszabb, mert nyár vége van.
Szinte ősz, bebarnulnak az utcák.
És ezt te sem tudod feloldani.

Még annyira sem, mint forró víz,
hideg őszi estéken a levesport.
Nem tudom, emlékszel-e, úgy két
éve, hétvégenként, rendszeresen
ittunk krémlevest, a vizet te forraltad,
a zacskót én vágtam el. Nem vesztünk össze.

A tévében családi film, mi a kanapén elfekve.
Még gyertyát is gyújtottunk, fahéjszaga volt.
Azt hiszem. Így teltek az esték. Észre se vettük,
hányszor fordul a nagymutató azon az órán,
amit a komódon tartottál.

Most a legrosszabb, mert nyár vége van,
szinte ősz, bebarnulnak az utcák,
és ezt nem oldja fel semmi sem.

Anya kreol, így lettem én is az. Apa keze és hangja az enyém.
Apádból több van benned, én ezt tudom.
Mi így vesszük ki a részünk az öröklésből.
Talán minket majd a nagymutató fordulása old fel,
mint hideg őszi estéken forró víz a leves port.

Még egy jó ideig ezzel nyugtatjuk
magunkat, és legalább nem veszünk össze.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Lázár Bence András

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: