RSS

Karácsonyi Zsolt: Hal déli éneke

04 jan

Ez még nem a végső vétek,
de nem is a parti sáv,
ahol a verőlegények
várják az első hibát.

Ez még csak a nyugtalanság,
ez csupán a meglehet,
láthatatlan láthatóság
terei fölött lebeg.

De ha véletlenül mégis
ideér a rossz csapat,
akkor se nyomd a homokba
túl tünékeny arcodat.

Szokd meg, hogy a mulandóság,
mint a víz, úgy áthatol,
a fércmunkán éppen úgy, mint
szépen varrott vásznakon.

Lidércmentes övezetből
nézd a lépre csalt csodát,
hogy zabálják fel a hülyék,
és túlképzett ostobák.

Tanuld meg a számítást, de
ne te légy a számító,
csak nyugodtan, mint a rezgés-
mentessé vált téli tó.

Ott, a mélyben, hol a jégen
át nem látni arcodat,
ott tanuld a régi bölcsek
által mondott titkokat.

Lehetsz hal, vagy sarki sellő,
vagy akármi, még vadabb,
a legjobb, ha mint folyondár
úszol el a híd alatt.

Élj csak úszva, kúszva, mászva,
erről szól a déli dal.
Akit nem sodor el a víz,
sodorja a szélvihar.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Karácsonyi Zsolt, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: