RSS

Csík Mónika: Kafka a metrón

04 jan

a sárgánál legjobb vadászni, a piros és kék
személytelen, nincs bennük lélek, de ez,
mindössze tizenhat lépcsőnyi mélyen
egészen más, a váró csempézett, családias,
cikornyásan faragott támlájúak a padok,
úgy huppanhatsz rájuk, mint díványra
otthon, csak lavór víz nincs, reggeli lapok
eltapodott foszlányait viszi a szél, a huzat,
amit az alagút lehel ki, bársonyos, cirógató,
megborzongatja bőröd, belekap arcvized
fenyőillatába, susogtatja kabátod szárnyát,
megbillenti viseltesre hordott posztókalapod,
a bemondóhang is ismerős, gyönyörűek, szinte
görögnek az ö-k, ahogy kimondja, Károly körönd,
a szerelvény mindig hármat sípol, mielőtt táruló
szájából kicsoszognának poros férfibakancsok,
kitipegnének tűsarkú, élénk kis körömcipők,
nézed a lábakat, finom szövésű harisnyanadrágok
rejtette bokákat, vádlik ívét, szoknyák libbenő
korcát, ahogy láttatnak combot, térdhajlatot,
latolgatsz, mustrálsz, méregetsz, megkísérled
kiválasztani az aznapit, akiben ott sejlik egy andalgós
délután, csésze kávé, intim kézszorítás lehetősége,
aki kérdezgetne, akit érdekelnél, akinek
megmutathatnád éjszínszép bogárszárnyaid

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Csík Mónika, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: