RSS

Buda Ferenc: Váltókon át

04 jan

Robog a vonat,
közelít a korai este.

Vas villanyoszlopok visszafelé suhanó
függőlegesei:
egy-egy hangtalan, fájdalom nélküli
ütés a halántékra.

Föl kell figyelnem rá:
nem kattognak, nem zakatolnak
a vonatkerekek,
csak a futtában odahagyott állomások
hirtelen fölszaporodott sínpárain átrobogva
jelzi egy-két sietős, aritmiás döccenés:
váltókon át visz az út.

Fénysorok forduló, tovabillegő horizontja
közeleg s elmaradozik.

Lassít a vonat.
Megáll.

Ráhúz a fék.

Ám aztán újraindul.

Alkonyra éj nyomul –
sűrű, félfolyós, fekete
űrbéli üstből szerteömlött,
kihűlő szilvalekvár.

Vagy inkább bodza? Meggy?
Áfonya?
Gyalogszeder?

Illata nincs,
ízét nem érzem.

Elszenderülök.

Egyszer majd megérkezünk
valahová.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Buda Ferenc, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: