RSS

Böröczki Mihály: Szalmazsák

04 jan

Nem szerettem – bár óvatosan bántott –
a frissen tömött, púpos szalmazsákot.
Nagy munka volt az. A mállót kiszedni,
majd kifordítani, fogadóra tenni,
s a középrészre hagyott karnyi résen
bepréselni a rozsszalmát keményen,
a sarkkal kezdve, tartós csúcsra tömve,
majd sorra-sor és szélről közre-közre,
szép mesterség volt illőn befejezni,
mert maradt rés, de nem lógott ki semmi,
majd egyengetni föl-le, balra-jobbra,
ahogy a tégéla-forma deszka összefogta,
s az első álmok, dűlve erre-arra,
ahogy a rozsszál engedte-akarta,
föl-fölriadtam – de a reccsent álom
már újra jött, hogy illatával áldjon,
csak pár nap telt, míg szalmazsákom újra
az összes fogást-mozgást megtanulta,
s kis zugot tört a békétlen gyereknek,
rám vackolódott – s az volt benn a legszebb,
hogy azt a libapásztor kedvet érzem,
mi ott zöldült a régi rozsvetésben.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/01/2014 hüvelyk Böröczki Mihály, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: