RSS

Varga Virág: Új Wathay

01 jan

Reluxa-árnyék tigriscsíkozza
a széklábat, számlapra rajzol
plusz óramutatót, asztalra szórt
Biennale-érme, vöröslő napzseton.
Lámpabúra medúzája,
nyargalj, bolond elmém,
most még pórázon tartalak
gazdához hálátlan agarat.
Hogy lassúdjon futásod,
földrajzi nevekkel etetlek,
Tejo, halszálkagerincű híd,
Alfama, de hát Portugália is
csak egy rögeszme.
Menj, keress magadnak
elme-csontot, elásott szeretőket
a hátsó kertben, lucskos nyelvvel
nyald fel mohón, mit agyam
képernyőjére kivetítek.
Indulj, változz vers-agárrá,
agresszív, pimasz, harcos döggé,
míg szemem, e kifordított pöttyös
labda, porszem-univerzumokra
befelé néz. Lódulj, hallom
karmos trappod, mancsod
nyomán felsebesednek a tárgyak,
de sebesedve magad is:
üvegtörmeléken csúszkálj,
én egy benyomott ablakon át
nézek a túlvilágra.
Gyerünk, dugd ki fejed
hideg űrbe, mint csecsemő
a méhnyakon, vonyíts, buta eb,
e hang nélküli térben,
míg én rajtad szórakozom.
Hajrá, bámulj ember- vagy
hangyabolyba, zsongítsa
cigaretta, szerelem királyi fejed,
most elbocsátlak, röpülj,
mint nyél nélküli zászló,
de a legjobb helyed
itt volt mellettem.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Varga Virág, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: