RSS

Varga Virág: Lakatlan költemény

01 jan

Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,
nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,
parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,
a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,
csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,
elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,
nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,
mondanám “én” – utolsó vers-morzsámon rág,
vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,
ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,
amit én művelek, az nem beszélt beszéd,
ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Varga Virág, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: