RSS

Ughy Szabina: Áradás

01 jan

Mint valami lassú suttogás,
ellepi a szobát az éjszaka.
Most nem kell semmiért sem
odatartanod az arcod,
csak mint a víz,
ereszd át magadon a szorongást.
A mélyben csillogó halak,
mint valami bölcs fémek,
az álmatlanságról beszélnek.
Vonulásuk mentén elindul benned
az érzések helye, de
amikor végre nyelvüket értenéd,
szürkeség dereng a felszínen.
Testedből inni kér a hajnal,
és mire dél lesz, a fehér plafonon
csak egy hal szeme pislog.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Ughy Szabina, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: