RSS

Szlukovényi Katalin: Viszonylag

01 jan

Bonyolult, mint a kőfalon a repkény,
és szabálytalan, mint a mozaik,
és mégis kiadja a játszi önkény
geometrikus alakzatait,

és vonz, akár a lámpa fénye éjjel
a lepkeként tévelygő lelkeket,
kik megégnek, vagy megint szerteszéjjel
szóródnak, ha kihunyt a bűvölet,

de mégis ez van, mégis ez vagyunk,
az itt és a most, az Építész Pince,
rákényszerítve képzelt holnapunk
közös, omladékony perceinkre.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Szlukovényi Katalin, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: