RSS

Szlukovényi Katalin: Szeretteim

01 jan

Ahogy a fogalom mögül kiöregszik a test.
Apám, anyám, szerelmem, barátom, mesterem.
A kontúrok lassan elbizonytalanodnak,
az összetöpörödő lényegen lötyög a név.
Odabenn is mind kisebb, elérhetetlenebb,
akiről úgy képzeltem, én vagyok.
Ahányszor közelednénk, arcotokba nézve
ijedten figyelem magunkat távolodóban.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Szlukovényi Katalin, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: