RSS

Szilágyi András: A levakart szín

01 jan

arcod levakart szín,
átszakított vászondarab,
ki tudja, mikor lesz alkalmasabb
a beléd hatoló tomboló ösztön,
az ilyet dörgő villámlás előz,
míg a tégelyéből kikevert festék
forró éjszakáján együtt száradunk,

megint a hazaérkezés, újra és újra
betakar, mi izgatott, elfelejtett Isten
vagy madár vagyok, aki eltitkolt színekbe
belevakul, de átfolyik rajta festett tengered.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Szilágyi András, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: