RSS

Lászlóffy Csaba: Csak tél, nem képlet

01 jan

Csontom jegeces, bármikor
fognám kezed, de hasztalan:
fagyos – nem is mosoly – szigor;
veszélyben képzelem magam,
mihelyt a múlt (nem menedék!)
megcsúszik bennünk. Nem a szó,
a szándék, mint döglött veréb.
Boldogságos telek; a hó!
szállingózó hit s zúzmara!
(Csikorgó jégpáncél alatt
befagyasztva bár hallgat a
haza s szabadság-gondolat.)
Akkor milyen másképp hatott
a hang, sosem volt idegen;
egy hit, egy érzés, úgy, ahogy
a vér átüt a hidegen.
„Légy bátor!” (máskor: férfi as!);
egy kabátgombom leszakadt.
Alacsony ég és túl magas
mennyezet, üres színfalak –

a tél, érzem, hogy befalaz.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Lászlóffy Csaba, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: