RSS

Kiss Benedek: Amikor int az óra

01 jan

Nem vagyok álmos.
Az álom mindent átmos.
Úszom csak, mint nagy folyóban
nagy halak megcsobbanóan.

És visz az ár. Vadlúdcsapat
húz el fölöttem, s a nádszálakat
talán egy hód köti be várnak.
Szép meglepetések várnak.

Nem vagyok álmos.
Nem kell a puha vánkos,
elszórakozom én magamban.
Magamra mégsem maradtam.

Jönnek a barátok,
ők hozzák el az álmot,
amibe rég belefáradtam.
Itt állok mégis magamban!

Nem vagyok álmos.
Várom tán, jöjjön egy táltos,
s röpítsen vadkeletre?
Neki sem lenne már kedve.

Az én álmom a felhők
már csak, s hogy legyek felnőtt,
amikor int az óra
végső nyugovóra.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Kiss Benedek, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: