RSS

Horváth László Imre: Lenni vagy nem

01 jan

Megtörtént az átváltozás. Ültem melletted,
és azon gondolkodtam, melyikünk nem létezik.
Ugyanaz voltál. Én is. Zsúfolásig tele a kávézó,
háromnegyed óra múlva indul a vonatod. Egy rövid
kávéra ráérsz. Azt hittem, itt maradsz hétvégére,
ez volt az egyetlen mondat, amit meg tudtam
fogalmazni és kimondani, azt hiszem. Majd a
következőn, válaszoltad csendesen. Beszéltél
a körülményeidről, a dolgokról, amik vannak.
Az első munkahelyed milyen, ott az emberek,
a kutyád ma pisilt először felnőttesen, büszke
vagy és meghatott, mintha először járna egy gyerek,
láttam is, ragyogtál, jó kedved volt.
Összegezve, a körülményeidre bomlottál szét,
és te eltűntél, már nem vagy. A buszon tényleg
azon gondolkodtam, melyikünk nem létezik,
aztán napokkal később rájöttem, olyan volt, mint
abban a filmben (együtt is láttuk), ahol a végén
kiderül, hogy a főszereplő végig halott volt, ezért
hidegült el a feleségétől, mivel kísértetként élt
mellette kábé egy évig. Beszélj hozzá álmában,
tanácsolta a kisfiú, aki látta a halottakat.
Az ember megtette és végre rájött,
mi a probléma. A buszon még azt gondoltam,
valószínűleg én nem létezek, én nem tudok mit
kezdeni mostanában senkivel, aki mellettem van.
Ha kicsit oldalra fordulok. (Akkor álltunk a buszon,
te, sok csomaggal, sokszínű ruhában, kabátban,
alul a kiskutyád, én mellettetek, oldalra fordulva.)
Egyedül vagyok, amint kikerülsz a látóteremből.
Így, most egészen biztos.
Leszálltam és sokat sétáltam, nem bírtam hazamenni
a szobámba, hosszas tanakodás után beültem az egyik
kedvenc helyemre, csapolt barnasört ittam és olvasni
kezdtem a Hamletet, a buszról leszállva vettem meg egy
olcsó könyvesboltban, néhány nap múlva ezt tanítom,
mindenképp el kell olvasni, de jól is fog esni, mert talán
Hamlet is úgy volt, ahogy emlékeztem, hogy mintha
nem létezne (vagy csak halványan, mint a szellem)
körülötte mindenki. Kiderült, valójában jóval inkább
feltalálta magát, mint én, dolga is több akadt,
kevesebbet filozofált az egész mű alatt, mint
ahogy nekem derengett, csalódás volt kicsit, két
sörtől nagyon berúgtam, de ezt már észre se vettem,
annyit ittam az utóbbi két hónapban, mióta szakítottunk,
hazamentem és korán lefeküdtem aludni, pedig péntek
este volt, amikor mindig reggelig cipelem magam
különböző szórakozóhelyeken. Megtörtént az átváltozás,
többé nem bírom ki, ahogy valamilyen számomra
tökéletesen érdektelen részletet mesélsz
a napjaidból, ahogy fáradtan és elviselhetetlen
szépséggel ragyogsz közben. Nem merek többé
találkozni veled, hallgatni a hangod a telefonban,
vagy akárhogyan a jelenlétedben lenni,
miközben nem létezel.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Horváth László Imre, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: