RSS

Hervay Gizella: Tutajon

01 jan

Most csak úszunk a vízen, a gömbölyű
tutajfákon egyensúlyozva,
s azt hisszük, egyek lehetünk a vízzel,
a visszafele úszó fenyőkkel, a csáklyás gyerekekkel,
azt hisszük, beleolvadhatunk a tájba,
hát evezünk vadul, belefeledkezve,
ötven kilométeren át evezünk, egyensúlyozunk,
állunk az esőben elfeketedett arccal,
gumiköpenyben, énekelve,
hogy egyek lehessünk a vízzel,
a visszafele úszó fenyőkkel, a csáklyás gyerekekkel,
a tegnapi nappal a múlt hallgatag tornyai alatt,
azt hittük, egyek lehetünk a földdel,
hát térdig gázoltunk a nedves fűben,
hogy a csúcsot elérjük mindenáron,
de csak felvillantja magát a táj,
csak felvillantja magát a szem,
csak felvillantja magát a lélek,
és továbbúszik a tutaj,
és visszafelé úsznak a fenyők
a csáklyás gyerekekkel, visszafelé úszik a part,
a tegnapi nap a múlt hallgatag tornyai alatt.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Hervay Gizella, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: