RSS

Hervay Gizella: Félelem

01 jan

Nézd szégyenem!

Részegen

dülöngél szavam erre-arra.
Kacsintana is, ha merne.

Semerre

senki, aki válaszol.
Már üvöltök, akár egy megafon,
furcsa magas hangon recsegve,
torz hangokba fogódzva, esengve.
Csitítanak, hogy hallgassak már.

Nő a virág,

nem hallani neszező illatát.
Nem hallani az ég kékjét,

belehasít

kereplő fájdalmam.

Hová taszít

megkergült hangom?

Ki hallja meg?

És mit mondok egyáltalán?

Anyám,

ha értene, megértené,
így csak a szégyen:

ragacsos málnalé.

Magam se hallom már, mit üvöltök,
zötyögök villamoson, fáradt csütörtök
kísér, zsebében újságpapírban uzsonna.
A fapadon előrehajol, ó igen, vasárnap – mondja – ,
vasárnap csónakázni fog, délután meccsre megy.
Szerelem? – rebegi egy lány szempillája. –
Szerelem? Szájamon sebre seb.
Ó, sejtem már.

Egyszer hozzád hajoltam.

Szemembe zúdult minden, ami voltam,
vagyok s lehetnék – az elvetélt csillag-élet
sorsom a XXII-ik században, elgondolhatatlan szavaim,
s minden, ami érted nyúlik, szól,

az, hogy élek,

s te mozdulatlan maradtál, pedig szeretsz.

Micsoda szerelem bóbiskol itt a villamoson
a lány pilláján, s nyújtózik fáradt kezeden?
Micsoda szerelem, hogy moccanatlan marad
életed, csak a vágy szakad le róla
– szertenyújtja karjait: tapogatózó amőba!
Akkor még tudtam, mit mondanék,
most már csak ész nélkül üvöltök,
részeg szavakat lehelek rád, dülöngélek,
s már látom, kivetsz szemedből.

Félek.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Hervay Gizella, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: