RSS

Hervay Gizella: Aki tátogó halak között

01 jan

már megint arra ébredek
a szél a víznek nem felel
fejem nyakamra visszavarrom
aki lábon hordja ki a halált
testvérem kezét is lenyiszálták
betegségből betegségbe
kibújt a rab a rabruhából
a szerelem szájából kifordul
halántékunk alatt a beültetett
nem tudok aludni – barátaim
az orvosnő az úszó mentőautón
kékpettyes köpenyben fekszik …
nagy eső támad ahogy nézlek!
az őrült pálca a földre mutat
a rabszeműnek már a fal repedése is
lejárt a fejem – visszavonják
a csend térképe a vízmosásos arcokon …
egymásbanőtt kezeink
hiába ázik be a telefon
az otthoni arcok felszaggatott útjain
hajszálanként földreszegezve
már attól félsz hogy a te szemeddel
hazám küszöbére lökve
a festett képen piros tehénke
megrendezett földrengések bőrünk alatt …
szerelem színébe öltözötten
testünk és otthonunk csak terep már
radar-reggelek lehallgatott éjszakák
minden képeslap feljelentés
nincs menedék
válassz magadnak csalánt vagy csalánt! …
senkim sincs csak a hazulról jövő hírek …
idegenbe halál elől se!
hát nincs hazám csak várak városok
bőrünkbe befalazva
szaporodnak a szép szavak szaporodnak …
az igazi szó növekszik mint a fa
támadj fel földi nap támadj fel!
a kezek mindig újranőnek

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Hervay Gizella, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: