RSS

Egri László: Szürkeségből szakadó

01 jan

Szürke lett a világ, szürke mint a bánat,
szürke fellegekből bús könnyözön árad.
Megszürkült a világ, megszürkült az élet.
Mi értelme van szürkeségben élnem?
Szürke, szürke minden, szürke mint a közöny,
felhők pilláiról pereg a könnyözön.
Szürke, szürke, szürke számadás.
(…)
Szétoszlik a szürkeség, szétszalad a szélben,
szemed pajkos csillogása, mely
derűt hoz az égben.
Te jelented a levegőt, arcom előtt lágyan lebegőt!
Szemeid ha nevetnek, minden határt levetnek.
Arcod ha ragyog, legboldogabb vagyok!
Kezem ha kezedhez ér, egybeforrad test és vér,
szíved ha dobban, lüktet enyém százszor jobban.
Testem ha testedhez ér, leggazdagabb vagyok én!
Ezért érdemes élnem. Nem magamért.
Csakis érted! Érted?

Advertisements
 
3 hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Egri László, Versek

 

3 responses to “Egri László: Szürkeségből szakadó

  1. Hujjge

    19/11/2014 at 6:01 du.

    Elgondolkodtató.

     
  2. Bónis Gréta

    10/07/2015 at 5:12 du.

    Egri László költő, író, tanár (1988, Nyírbátor- )

     
  3. Barta Árpád

    20/11/2015 at 10:01 de.

    Tetszik benne, hogy egészen nyers és komor jelzőket használ, a vers végén mégis kiderül, hogy ez egy szerelmes költemény.

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: