RSS

Demény Péter: Recept

01 jan

Belebújni valakibe,
belefurakodni teljesen,
rágni, rágni, egyre csak rágni,
felfalni minden sejtjét,
csámcsogva kiszívni a csontjaiból a velőt,
de úgy, hogy lélegezni se tudjon,
és az étvágytól, az izgalomtól, a jóllakottságtól mi magunk se tudjuk,
de ne hagyjuk abba,
nem szabad abbahagyni,
egyetlen szünet sem engedélyezett,
csak a habzsolás éhes disznóra emlékeztető zajai,
nem törődni a fájdalommal, amit neki okozunk,
nem hallani sikolyait, kiáltásait, üvöltéseit, hörgéseit,
ne érdekeljen semmi,
ez már úgysem ember, ez már csak egy roncs, hát minek szánjuk,
kitől szánjuk,
és amikor mindenét felfaltuk,
mikor már a porcogóit is elropogtattuk,
mikor már egyszerűen nincs mit enni rajta,
mikor már a csontjai is porrá válnak, és szétszállnak a semmibe,
akkor szélesre tárni az ablakot,
olyan furcsa szag lett, nehéz a levegő,
nagyot nyújtózkodni, jóllakottan ásítani közben,
néhány lépést tenni a szobában,
és mielőtt ledőlnénk az ágyra,
mielőtt elaludnánk,
olyan jót ettünk, igazán,
akkor azt mondani:
pedig szerettem.
Tényleg szerettem.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Demény Péter, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: