RSS

Demény Péter: Lélekhomok

01 jan

Úgy hiányzott a kedves mosolyod,
és szemed melegbarna csillogása,
lelkemnek nem volt semmi harca ott,
nem ütközhettem semmilyen határba,

ez persze jót tett, mint a kényelem,
csak olykor kanyarodott el a sétám,
csak olykor égetett a szerelem,
akár a nap a lángba borult Krétán.

Sorsom vagy-e vagy inkább végzetem,
vagy utamon egy újabb kegyelem,
vagy szívem-testem-lelkem furcsa vágya?

S hogy szeretlek, azt vajon elhiszed?
Ültem a parton, néztem a vizet,
s beleírtalak lelkem homokjába.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Demény Péter, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: