RSS

Csoóri Sándor: Fúj, fúj a szél

01 jan

Fúj, fúj a szél, végig az utcán.
Fúj, fúj a szél, végig a városon.
Fölhajigálja még a vigasztalan szemetet is
a nyitva felejtett csillagokba.

Szép, új világ! Föld körüli útra indul
a rongy, a selyem, a madzag, a kalap
s a nyári szerelmek titkos levéltára
ajtóstól, mindenestől.

Fúj, fúj a szél, s tánc közben azt üvölti:
“Nézzetek rám, ilyenkor élek én,
zene vagyok, himnusz és suhanó szív,
amely boldogan hagyja el a testet.”

Kinek üzen? Nekem, a ballagónak?
Nekem, aki a Földet többször is megkerülte
és körömmel kaparta meg a Holdat,
vérzik-e még, vagy örökre halott?

Fúj, fúj a szél, s van, akit fölkap,
s viszi magával, mint sas a csibét;
sikoltásából ismerem föl a hajdani lányt,
aki meztelenül mosta haját egy vízesés alatt.

Köszönöm, szél, te gyakran csodát művelsz
velem: cserében minden hajszálam a tied.
Még a temetőt is elfújod tőlem messzire,
ameddig el se látok, hiába süt a Nap.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Csoóri Sándor, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: