RSS

Csontos János: Majd

01 jan

Szabó Lőrinc (1900–1957)

Majd téged is elhagy a hűtlen ihlet,
majd megcsalnak a ledér mondatok,
majd éjfél után sírós, vontatott
hangok sorolják évült bűneinket.

A mulasztások mellnyomasztó terhe
mint átok ül a tékozolt időn,
már nem vagy úr a megmaradt erőn,
s nem ellenőr a földre húzó elme.

Hogy megszülettél, volt csekély esély,
hogy ne a mennyek ellenére élj –
a szél befútta lábaid nyomát.

Mi rád lesett, az majd utol is ér,
miért loholj – egészen semmiér’,
ha néma szívben lüktethetsz tovább?

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/01/2014 hüvelyk Csontos János, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: