RSS

Zelk Zoltán: Búcsú

07 okt

Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod – mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.

S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.

Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én –
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Versek, Zelk Zoltán

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: