RSS

Zelk Zoltán: Anyánk árnya

07 okt

Lábujjhegyen járnak még a percek,
de minálunk fő már az ebéd,
vizes ákác sír a kis kályhában,
sír a kályhán a piros fazék.

Feketedik, kihűl már a kályha,
anyánk árnya surran a havon,
fölébred a két fiu és látja,
teli fazék vár az asztalon.

Mért mondtam el? mért jutott eszembe?
téli hajnal … párolgó fazék …
a szegények halhatatlan árnya … –
Két ág között kivillan az ég,

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Versek, Zelk Zoltán

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: