RSS

Szöllősi Mátyás: Állapotok

07 okt

16
Recordatio

K. K.-nak

Igen, aznap is fölkeltem talán,
s ha fölkeltem, egészen biztosan
a csaphideg víz alá nyomtam a
fejem. Akartam hallani a sercegést
és érezni a zsibbadást, ahogy
az erek megfeszülnek a fejemben.
Igen, aznap találkoztam azzal a lánnyal,
aki akkor is veled volt, mikor
megismertük egymást.
Igen, aznap még nem sejtettem semmit
belőled. Nem következtettem ennyi
maradandó, eljövendő időre.
Igen, aznap írtam le azt a dolgot,
ami miatt utálsz vagy egy hete –
merthogy hogy is voltam képes ilyet leírni.
Igen, aznap gyulladt ki az az autó,
amelynek nyomait később veled
néztük, viselve azt a bűzt,
ami még hetekkel utána is
terjengett alattomosan.
Igen, azon a napon délután
történt, hogy házunk főbejáratánál
a lakók körbevették azt a halott férfit.
Valamelyik szomszédunk édesapját.
És összesúgtak a hátam mögött –
merthogy szótlanul mentem fölfelé,
s hogy meg se álltam, rá se néztem.
Igen, aznap nem bírtam volna elviselni
az izgalmat, ha halott van közel.
A teste által vetett árnyékot,
mi egyre súlyosabb – mondhatni nyers.
A nyirkos konyhánkban egyedül ettem azt,
amit anyám a tűzhelyen hagyott.
Nem sejtettem, hogy majd az is zavarhat,
ha bármi oknál fogva nem vagy ott.
S így aztán fel se tűnt, hogy nem te jössz meg.
Ültem. Minden körülmény elhaladt.
Úgy emlékszem, soká néztem anyámat,
ahogy a lábán egy ér lassan megdagad.

17
Obitus

Azt mondta, hogy ott feküdt az a férfi,
mereven, mozdulatlanul.
A kapu melletti falnak esett,
talán infarktus – vagy valami más.
A sarkon meg befordult az az autó,
amely a lomtalanításból vitte volna el
a ház körül akkor hegyekben álló
szemetet, minden szétszórt kacatot.
Igen, én is láttam, még délelőtt,
mondtam, de ő mégiscsak felsorolta
a tárgyakat (már amennyit tudott):
a lámpákat, kannákat, vödröket,
két sezlont, Orion tv-t, gitárt.
Három napja áztak már az esőben,
ami nyolcvan órája el se állt.
Valószínűleg nem rég eshetett el;
a hátrébb pakolók észre se vették
a tetemet, mert tudniillik, azzá
alakult néhány pillanat alatt –
mondta. Csak puszta testté változott,
amit a környezet magába szív,
és soha többet el nem engedi.
Tíz perc sem telt el és már körbevették;
a látvány minden lakót izgatott.
(Akkor került elő két matrac is,
a kerti slag, mert télen szétfagyott.)
Mintha egy tárgy lett volna mind közül,
mit szétszerelnek és elhordanak.
Valaki mentőt hívott. S a sziréna-
zajra mindenki csöndben elhaladt.
Aztán csak pakolás és neszezés
a ház előtti tízméternyi részen.
Másnap nem tudták pontosan, hogy hol
feküdt. A helyét nem jelölte vér sem.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Szöllősi Mátyás, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: