RSS

Szita Szilvia: Dokumentáció

07 okt

Korábban kellett volna beszélnünk,
amikor még átjárható voltam, széllel
bélelt, és a sötét gumimatrac is
szinte súlytalanul lebegett velem
a tó párolgó, szürkés felületén.
Biztos hallottad, idén nyárra újabb
rekordmeleget ígérnek. Gyümölcsbomlasztó,
szívet repesztô kánikulát.
Mikor is, talán még veled
fürödtem utoljára a Balatonban.
(Ami azt illeti, elôször is.)
Egy rozmár jutott eszembe, valahányszor
megláttam a vízben
széles, gömbölyû válladat
ütemesen emelkedni-süllyedni,
mint egy egészséges mellkast. A vállalat
üdülôje elôtt az ügyetlenül leterített
plédet. Pénzt adtál palacsintára, és
a Kôbányait is velem hozattad. Szeretném,
ha szeretnélek, gondoltam, húszasokat
gyûrögetve a sorban. Csak hát hallgattunk,
mint az egymás mellé épített stégek.
Olykor meghúztam a könnyû kartonruha
pántját vagy összébb kulcsoltam
a kezeimet. Ha mi már nem leszünk, most is
ez a logikailag tisztátlan mondat jár a fejemben.
Nincs, nem is volt soha más, csak a víz.
És a nap, ami mostanában egyre jobban éget.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Szita Szilvia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: